Mit takar a felsorolás: Prosciutto, nostrani, serrana, ibérico, yorki, ardenneki, csinhuai, bayonnei, paraszt?

Húsvét alkalmából, természetesen a sonkák néhány fajtáját. Vajon miért eszünk sonkát ilyenkor?

Egyszerű a válasz: régen, még a hűtőszekrényt megelőző korokban a húsoknak is megvolt a szezonjuk. Tavasz elején a füstölt sonkáé, mivel a téli disznóvágásból, szinte már csak ez maradt a padláson.

Nincs vallási alapja a húsvéti sonkafogyasztásnak, viszont annál inkább a bárányhúsnak. A bárány, mint „áldozat” a legnagyobb és legrégebbi szimbóluma az ünnepnek, a tojás csak sokkal később vált az újjászületést szimbolizálva hagyományossá.

De térjünk vissza a sonkákhoz. Ha a hagyományokhoz ragaszkodunk, akkor ma már alig találunk klasszikus füstölt sonkát, mely szabadtartású sertésből, 2-3 hétig pácolódott sós lében vagy sóban, 2-3 napig füstölődött és ezt követően a padláson szikkadt a 8-10 fokban. A tömegtermelés és az árérzékenység a piacot elárasztotta kötözött és egyéb sonkával, mely leggyakrabban füstaromával, adalékanyagokkal ízesített, gyorsérlelésű, magas víztartalmú húskészítmény. De még a „házi, háztáji, hagyományos, kézműves, békebeli” neveket viselő sonkáknál is érdemes a címkén lévő apró betűs tájékoztatót elolvasni, mert nem minden az, aminek hívják.

Régen a sonka vasárnap reggel, megszentelve került csak az asztalra. Különlegességnek, had említsem meg a nagyon szigorúan ellenőrzött és megjelölés védett francia bayonne-i sonkát, mely a francia baszkföldi Bayonne kikötővárosáról neveztek el. A termék meghatározott területről, meghatározott baszk disznófajtából, szabad levegőn való szárítással készül és csak néhányat soroltam fel a kritériumok közül. De a világ más részein az ünnep alkalmából nem a sonka vagy nem csak a sonka kapja a főszerepet, hanem például Paraguayban a chipas (puha sült sajttekercs), Argentínában a torta pascualina (spenót, ricotta és főtt tojás egyvelege), Oroszországban a paskha (piramis alakú, túróból készül étel, az Egyesült Királyságban a hot crossed buns (fűszeres buci), Libanonban a maamoul (édes omlós, töltött tészta).

Az afrikai és ázsiai kontinensen, a kisebbségben lévő keresztényeknél a mélységes tisztelet és áhítat jellemzi az ünnepet, míg Latin-Amerikában hosszú és egyedülálló hagyományokat követnek. Például Guatemalában a „La Quema del Diablo” (az ördög elégetése) hagyomány keretében egy hatalmas ördögfigurát égetnek meg, hogy elűzzék a gonoszt és a rossz szellemeket. Ha Önök is közösségi vígadalomra, családi ünnepi programra vágynak keressék fel a Városligeti Műjégpályán a „Húsvéti Sokadalom” rendezvényt.

Összegzésként: a Húsvét üzenete a világon mindenhol az újjászületés, a megújulás és a remény. Kívánok mindannyiunknak kellemes, reményekben gazdag ünnepet!