Napjainkban Ópusztaszer említésére a legtöbb embernek a Feszty-körkép jut eszébe, amely 1995 óta az ottani Nemzeti Történelmi Emlékpark legfőbb látványossága. Arról viszont csak kevesen tudnak, hogy a magyar romantika hányatott sorsú monumentális alkotása 1892–94 között Zuglóban készült és előbb a Szépművészeti Múzeum helyén állt Rotundában, majd a városligeti Vurstli régi körhinta melletti épületében volt látható 1944-es részleges megsemmisüléséig. 

Feszty Árpád festőművész 1891-ben Párizsban járt, ekkor látta Édouard Detaille és Alphonse de Neuville: A francia hadsereg című grandiózus panorámáját, ami rendkívül megtetszett neki, ezért elhatározta, hogy ő is készít körképet. Először a bibliai özönvizet akarta megfesteni, de apósa, Jókai Mór azt javasolta neki, hogy a Millenniumra való tekintettel inkább a honfoglalást válassza témául.

A Rotunda

A festőművész terve megvalósításához bátyjával, az építész Feszty Gyulával megalapította a Magyar Körkép Rt.-t és a Fővárostól bérbe vette az Andrássy út városligeti torkolatánál lévő telket, ahová felépíttették a panorámakép bemutatóhelyét, a Rotundát.

Az ablak nélküli, üvegkupolás körcsarnok 40 méter átmérőjű és 31 méter magas volt. Ehhez egyemeletes, téglalap alaprajzú bejárat csatlakozott, amely tetőteraszán ponyvával fedett, olasz függőkertet alakítottak ki. A kapuházból a látogatók egy lépcsőrendszeren juthattak a 250 vendég befogadására alkalmas nézőtérre. A fűthető csarnok szellőzését elektromos ventilátor biztosította. Este a körképet 17 reflektor és 60 izzólámpa világította meg.

Belga vászonra dolgoztak

Feszty a festővásznat Belgiumból rendelte meg, amely hétezer forintba került. Ezt keretre feszítették és a Rotunda vasráccsal megerősített belső fala mentén helyezték el. Eléje a festők számára síneken guruló állványzatot építettek.

A gigantikus alkotás az előtanulmányokat követően 1892–94 között készült el. A körkép hat egymáshoz kapcsolódó jelenetének főalakjait és az égboltot Feszty Árpád, a halottakat és a sebesülteket a felesége, Jókai Róza, míg a tájat Mednyánszky László, Ujváry Ignác, Spányi Béla, valamint Olgyay Ferenc, a csataképeket pedig Vágó Pál festette, de dolgozott a képen Barcsay Adolf és Mihalik Dániel is.

A festők a 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű, több mint 2000 figurát megjelenítő alkotáshoz 1000 kilogramm festéket használtak fel. A kép önmagában is látványos volt, azonban a hatás fokozására Fesztyék a látogatók és a kép közé valódi földhalmokat, fatörzseket, pázsitot és a leégett Ferenc József laktanya üszkös fagerendáit helyezték el.

Ünnepélyes megnyitó

A festményt ünnepélyes külsőségek között 1894. május 13-án, pünkösdvasárnap avatták fel. Az eseményen megjelent báró Fejérváry Géza hadügyminiszter, Lukács Béla kereskedelmi miniszter,  Samassa József egri érsek, Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester és gróf Apponyi Albert országgyűlési képviselő is.

A festményt reggel 9-től este 9-ig lehetett megtekinteni, amelyet sötétedés után elektromos lámpák világítottak meg. A belépőjegy 50 krajcárba került.

Nagyon sokan voltak kíváncsiak a Magyarországon ismeretlen látványosságra, az egész országból érkeztek az érdeklődők. A millenniumi kiállítást felkeresők többsége is megtekintette a körképet, ennek ellenére a vállalkozás ráfizetéses volt, 1896-ban Feszty tízezer forint veszteséget könyvelt el.

A körpanorámát 1898-ban Londonba szállították a világkiállításra, ahonnan csak 1909-ben hozták haza. Ekkorra azonban a Rotunda helyén már a millenniumi törvény alapján a Szépművészeti Múzeum állt.

A hányattatás évei

A festményt a városligeti Vurstliban a Mutatványos tér 15. számú parcellán a Popper & Grossmann cég által fából és ponyvából készült épületben helyezték el. Ez a terület a szegények szórakozóhelye volt, akik inkább az akkor elterjedő mozit választották a körkép helyett, ezért a bemutatóhelyet üzemeltető részvénytársaságnak alig volt bevétele. A vállalkozás helyzetét tovább nehezítette, hogy az épület rosszminőségű volt, állandóan beázott, nem volt vízelvezetője, ezért alatta és körülötte is állt a csapadékvíz. A körkép nem sokáig bírta, 1917-ben egy nagyobb eső után az 1914-ben elhunyt Feszty Árpád özvegye és lánya kénytelen volt saját kezűleg kijavítani a tönkrement részeket.

A rossz körülmények miatt az 1930-as évek közepén már sürgősen restaurálni kellett volna a festményt. A felújítás 15 ezer pengőbe került volna, de a részvénytársaságnak az alacsony látogatottság miatt nem volt pénze.  Az igazgatóság kampányt indítanak a vendégszám növelésére, de nem járt eredménnyel. Ekkor közadakozási akciót hirdettek, ami szintén sikertelenül zárult. A kilátástalan helyzetben lévő részvénytársaság ellen többször is végrehajtás és csődeljárás indult, amitől végül csak a Budapestet is elérő második világháború mentette meg.

Pusztulás és újjászületés

1944 decemberében bombatalálatot kapott az építmény. Az 1800 m2-es festményből 1077 m2 megsemmisült. A megmaradt 730 m2 is tele volt égésfoltokkal. A megmaradt képrészeket az ostrom alatt golyók és repeszek százai lyuggatták át, a vászondarabok szanaszét hevertek a helyiség homokpadlóján, rajtuk patkányok tanyáztak.

Közvetlenül a háború után a belügyminisztérium engedélyével Körkép Megmentő Bizottság alakult, amely gyűjtés indított, azonban a pénzt a testület tagjai elsikkasztották.  1947-ben az építményt lebontották, a megmaradt festményt csíkokra vágták és a Nemzeti Galéria raktárában helyezték el.

A kormány az 1970-es években döntött az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark létrehozásáról és az 1964-ben állami tulajdonba került Feszty-körkép restaurálásáról, amely a pénzügyi nehézségek miatt 1979-től 1995-ig tartott. A festmény elpusztult részeit Morelli Gusztáv 1896-ban készített körképmetszete, illetve egy katonatiszt az 1930-as években fekete-fehér üveg diára exponált képei alapján rekonstruálták.