Istvánmező keleti szélén működött egykor a mára elfeledett Postatelep, vagy másik nevén a Magyar Királyi Posta Lóállomása. Erről tartott vetítettképes előadást dr. Széplaki György nyugalmazott főiskolai docens, történész, író a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely rendezvényén.

Dr. Széplaki György a Postatelepen született és itt töltötte a gyermekkorát, ezért előadásában számos a helyhez kapcsolódó személyes emlékét megosztotta, amelyek közül többet a regényeiben is feldolgozott. Elmondása szerint a feledésbe merült létesítmény a Stefánia út – Hungária körút – Kerepesi út közötti területen helyezkedett el és majdnem a mai Ifjúság útjáig ért.

Az előadó előbb a Postatelep helyének történetével ismertette meg hallgatóságát. A szavaiból kiderült, hogy a főváros vezetése a Városligetet az 1870-es években a Kerepesi útig akarta kibővíteni, akkor úgy tűnt, hogy későbbi szülőhelye a liget része lesz. A terv azonban pénz hiányában nem valósult meg. A Városliget megnagyobbítására szánt terület Thököly út – Kerepesi út közötti zónájának nagyobb részét a Pesti Lovagegylet vette bérbe, amelyen 1880-tól 1918-ig lóversenypályát működtetett. Azt pontosan nem tudni, hogy az egykori Postatelepet mikor hozták létre, de épületei már Budapest 1908-as közigazgatási térképén szerepelnek.

A Postatelep főbejárata a Hungária körút felőli oldalon volt. A telep kettős funkciót látott el, itt laktak a postakocsisok és itt voltak a postalovak istállói. A telep Stefánia úti részén a vezető földszintes lakhelye, illetve a hosszú irodaépület helyezkedett el. A telek ezen szelvényét fákkal és dísznövényekkel beültetett park választotta el a lóállomástól, amely egyemeletes épületekből állt. Az emeleten a családos postakocsisok komfort nélküli egy szobás lakásai és a legényszállás volt. A földszinten a postalovak tágas istállói helyezkedtek el. Dr. Széplaki György azt is elmesélte, hogy éjszakánként felhallatszott a lakásokba a lovak horkanása, patkóiknak a csattogása és az állatok kikötésére szolgáló láncok csörgése. A telepnek volt fodrászműhelye és díszkútja is.

A Lóállomáson voltak műhelyek, raktárak és takarmánytárolók. Ezen felül működött lógyengélkedő is, ahol a megbetegedett, vagy megsérült lovakat kezelték. A gyógyászati célokat szolgáló kibetonozott lóúsztató a Puskás Ferenc Stadion metróállomás helyén volt. Reggelente a csomagok kiszállítására induló postakocsik a hátsó kapun hagyták el a telepet. Mielőtt kihajtottak a főlovász leellenőrizte a lovak és a szerszámzatuk ápoltságát, illetve a postakocsisok öltözetét.

Dr. Széplaki György arra is kitért, hogy a fővárosban a lófogatú csomagszállítás 1921 és 1950 között élte fénykorát. Ezt követően a lovakat egyre jobban kiszorították a gépjárművek.

A Lóállomás városi forgalomhoz szokott lovait nem csak postai célra használták, hanem hintó elé fogva egyebek mellett besorolták III. Viktor Emánuel olasz király és más Budapestre látogató előkelőségek díszkíséretébe, emellett számos filmben és színházi előadásban szerepeltek, illetve indultak a fogathajtó versenyeken is. A Postatelep a Kerepesi út menti részét a metróállomás, hátsó oldalát a Népstadion építésekor vették el.

A ló vontatta zöld postakocsik Budapesten 1958-ig szállították a küldeményeket. Ezt követően az üres istállókat és az egyéb létesítményeket átalakították és raktárnak használták. A lakásokban élők 1976-ig maradhattak a telepen, ekkor elköltöztették őket és az épületeket lebontották. Helyükön 1978 márciusában megkezdődött a Budapest Sportcsarnok építése.

Dr. Széplaki György előadását fényképek és térképek bemutatásával, illetve az egykori Postatelep világát és hangulatát, valamint lakóit felidéző regényrészletei felolvasásával színesítette.