Boltvadász – Allez la France: A francia konyha forradalma

Ma ünneplik a franciák nemzeti ünnepüket és 1795. július 15-e óta nemzeti himnuszuk a La Marseillaise. Ehhez kapcsolódóan gondolkodtam a héten.

Hallották-e, hogy csak 1880-ban nyilvánította nemzeti ünnepnek a francia Parlament július 14-t, és nem a Bastille elfoglalására emlékezve, hanem az 1790-ben szervezett Föderáció Ünnepének, a francia nép összetartásának tiszteletére? Hogy a király, maga is részt vett az eseményen?

„Előre ország népe harcra
Ma diadal vár, hív hazánk!”

A francia konyha forradalma a mai napig is tart. A revolúció után a nagy séfek, akik korábban az arisztokraták konyháit vezették, éttermeket alapítottak és ott dolgoztak tovább. Innentől kezdődik a francia gasztronómia reformációja. Manapság reggelijük könnyű tejeskávéból vagy kakaóból és valamilyen péksüteményből, főleg croissant-ból áll. Az ebéd ma már alkalmazkodott a modern életvitelhez, gyakran fogyasztanak főételként is vegyes ízelítőt, salátákat.

A legnagyobb szerepe a vacsorának van, amely könnyű, de több fogásból áll, még a legegyszerűbb helyeken is legalább négyből. A közös vacsora a francia család elidegeníthetetlen joga, melyről nem hiányozhat a bagett, a bor és a sajt.

Tudták, hogy 27 kg éves fogyasztással bírnak fejenként, míg mi magyarok csak 7,6 kg-ot eszünk, és hogy egy lyoni úriember 257 különböző sajtból készítette el Guinness rekordos sajtos pizzáját?  Ők a borkészítés koronázatlan királya is, és a borivásban is lenyomják Európa nemzeteit (Portugália kivételével), az egy személyre jutó átlag borfogyasztás 51,8 liter/év. Fontos megemlítenem a híres francia mustárokat is, melyek a különféle mártások, dresszingek, de némely húsételeknek is elmaradhatatlan tartozékai. A húson elsősorban a marhahúst értik és ezeknek a különféle sütési fokozatok betartására nagyon kényesek.

Fokozatok:
1. „au bleu”/ o-blö, kékre sütve/ a hússzeletet csak néhány pillanatra teszik a forró rostra, kívül egy kékes-szürkés színt kap, a hús belseje jószerint át sem melegedett.
2. „saignant” /szenyan, véres/ a húst az előzőnél kissé tovább sütik, 2-3 mm sült réteg képződik, a belseje azonban véres.
3. „moyen” /moajen, félangolos/ az így sütött hús belseje, illetve vágásfelülete rózsaszín.
4. „bien quit” / bijen kvit, jól átsütve / a húst addig sütik, míg a belseje át nem sül.

Ha csak a fentieket nézzük, a francia konyha jóval többet kínál a csigáknál és békacombnál.

Ünnepeljenek Önök is a gallokkal egy jó kis bordeaux-i bor társaságában.

 

Kapcsolódó cikkek