Ez az időszak az év egyik legszínesebb és legéletvidámabb szakasza, amely éles ellentétet mutat a jelenlegi téli időjárással. Körülbelül 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában és Egyiptomban is tavaszváró ünnepeket tartottak, ahol a rangok megfordultak: a rabszolgák az urak asztalánál ettek, a szabályokat pedig ideiglenesen felfüggesztették. Az ókori Rómában a Saturnalia és a Lupercalia ünnepek alatt a rómaiak álarcot öltve, féktelen evéssel-ivással ünnepelték a tél végét és a fény visszatérését.
Nálunk a farsang ünneplése a középkorban honosodott meg. Mátyás király idején az itáliai reneszánsz hatására váltak népszerűvé az álarcosbálok és maszkos felvonulások, míg a falvakban a német lakosság közvetítésével, terjedtek el a népi szokások: a fánk, és a jelmezes alakoskodás. A középkori magyar falvakban ez volt a párválasztás és a lakodalmak legfőbb ideje is. A mohácsi busójárás első írásos emlékei a XVIII. század végéről származnak.
Idén ez az időszak viszonylag rövid: január 6-tól február 17-ig tart, alig több mint 40 napunk van kiélvezni a nehéz, zsíros ételeket és a közösségi mulatságokat a böjt előtt. A farsang egyedisége, hogy a keresztény naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep; alapvetően a néphagyományokra, a télbúcsúztatás és a tavaszvárás ősi rítusaira épül.
Ez az időszak a világ minden táján a „féktelen bőség” jegyében telik, mivel a cél a kalóriagyűjtés a koplalás előtt. A világ konyháit ilyenkor két fő elem uralja: a sült hús és az olajban sült tészta. A farsangi menü országonként eltérő, de a logika mindenhol ugyanaz: mindent meg kell enni, ami a böjt alatt tiltott. Magyarországon a szalagos fánk és a kocsonya a sztár. A fánk arany színe a napot és a közelgő tavaszt jelképezi, a kocsonya pedig a disznótorok záróakkordjaként kerül az asztalra. Brazíliában a feijoada hódít, ami fekete babból, sertésből és marhából készült laktató ragu. Olaszországban a chiacchiere (ropogós, porcukros tésztaforgács) és a gazdag lasagne dominál, míg New Orleansban a King Cake a sláger, amibe egy kis műanyag babát rejtenek – aki megtalálja, az lesz a nap királya. Németországban pedig a Berliner elmaradhatatlan, amivel néha tréfát is űznek: a bálokon egyes darabokat mustárral töltenek meg a gyanútlan vendégek bosszúságára.
A magyar néphagyományban a farsang nemcsak az evésről és a táncról szólt, hanem egyfajta mágikus védekezésről is. Úgy hitték, a tél és a sötétség idején a határok elmosódnak az élők és a holtak, illetve a jó és a rossz szellemek között. A jelmezeknek eredetileg nem a szórakozás volt a célja, hanem a démonok megtévesztésére, a tél és a rontó erők elűzésére szolgáltak. Az üzletek számára a farsang egy „köztes szezonalitás” a karácsony és a húsvét között. 2026-ban a kereskedők a „bőség és spórolás” kettősségére építenek. A liszt, az élesztő és a sárbaracklekvár most is népszerű.
Mellettük megfigyelhető a késztermékek térnyerése is: a helyben sütött, prémium (pisztáciás, sós-karamellás) fánkok forgalma ilyenkor megduplázódik. A húspultoknál a kocsonya-alapanyagok (köröm, fül, bőrke), disznótoros csomagok iránti kereslet ugrik meg. A nem-élelmiszer szektorban a jelmezeké a főszerep. Idén a hatóságok fokozottan ellenőrzik a gyermekjelmezek tűzbiztonságát. Legyen szó falusi hagyományőrzésről vagy egy pesti klubestről, a farsang üzenete évezredek óta változatlan: a sötétség után mindig jön a fény, a koplalás előtt pedig jár a vigasság és „inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon„.
Hétfőn 10.00 és 18.00 órától a Zugrádióban
Zugrádió – Zugló hangja
