Boltvadász – viszlát Sportszelet!
Búcsúznak a magyarok Szécsényi József diszkoszvető olimpikontól, mert befejezi pályafutását.
A jelenleg is zajló olimpia kapcsán, valószínű, hogy többen is felkapták a fejüket, hogy kitől is?
Elárulom: a 25 grammos, a diszkoszvető grafikájával díszített, zöld színű papírba csomagolt, anno a Csemege Édesipari Vállalat kézműves technikájával gyártott, 1953. augusztus 20-án, a Népstadion megnyitásának tiszteletére forgalomba hozott Sportszeletről van szó, melynek csomagolása, már nem felel meg a kor követelményeinek.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy mennyi – gyermekkorunkat felidéző – magyarnak gondolt – de már külföldi multik által gyártott – nápolyi, vagy csoki található még a boltok polcain. Még falatozhatunk a kávés, enyhén rumos Párizsi és az ananász vagy narancs ízben kapható Melba kockából; az állami szerencsejáték jelképévé vált, rumos-diós Lottó – és társai Kapucíner, Szamba, Bohóc, Autós – szeletéből.
1923-ban indult be a termelés Szerencsen az ország első csokigyárában. Innen került ki az ötvenes évektől a Balaton szelet, később a Melódia, a Macskanyelv, az Állat ABC és Vár csokoládé.
A Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. egyik húzóterméke volt az 1927-ben piacra dobott Boci csokoládé. Stühmer családnak köszönhetjük 1941-től a táblás Tibi csokit – a Zizit és a Fruttit is.
Még (vagy újra?) vásárolhatunk csokikrémmel töltött piskótaroládot, azaz Utasellátó szeletet és kókusz rudat is. Az annak idején még rettentően édes és tömény tojáshabcsoda a Négercsók utódját is megtudja még kóstolni a Z és Alfa generáció is.
Boomer létemre lenne még mit felsorolni, de most nagyon megkívántam a klasszikus Sport szeletet és le is ugrom érte a kisboltba. Ha szeretik, vegyék, egyék míg lehet és utána „Jövök egy Sport szelettel.”

Kapcsolódó cikkek