Az ikonok különleges világába vezet be a nemrég nyílt kiállítás a Zuglói Civil házban.  Szentiványi Attila ikonfestő tárlatának megnyitóján ő maga mesélt többek között az ikon történtéről, az ikonfestés közel kétezeréves hagyományáról, és arról, hogy családjában a szó szoros értelemben apáról fiúra szállt a múltat őrző mesterség. Sőt, azt is megtudtuk, hogy mi a Szentiványi család különleges védjegye. A tárlat 2025. január 6-ig tekinthető meg.

Szentiványi Attila több mint ötven éve fest ikonokat. Testvéreivel együtt beleszületett ebbe a világába, hiszen édesapja iparművész, ikonfestő volt. Végül ő és a bátyja léptek a művész nyomdokaiba. A kiállításon egy paravánon, mindhármuk munkái szerepelnek.

„Ötven évvel ezelőtt kezdtem el festeni. Édesapám rengeteget mesélt az ikonokról. Az első ikont 15 évesen festettem meg úgy, ahogy tőle láttam, tanultam. 1979-ben, 21 éves koromban zsűriztettem az akkor készült első képem az Iparművészeti Alapnál, mely 1980-ban egy kiállítás-vásárt szervezett Frankfurtban. Így kerültek ki az édesapám, a bátyám és az én ikonjaim is a kiállításra, melyet egy év helyett végül ötéven keresztül tartottak kint az óriási kiállítótérben. Rengeteg megrendelést kaptunk akkor”- mesélt lapunknak a kezdetekről Szentiványi Attila. 1985 után fokozatosan visszaesett a kereslet az ikonok iránt. Hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne, hogy egy kiállítássorozatot indít el az ikonokról, mert azt tapasztalta, hogy kevés ismerettel rendelkeznek az emberek ezekről az alkotásokról. Így kezdődött el az országjárása, így duzzadt az eleinte félórás ismertető majdnem kétórás nagyon alapos, az ikon történetét részletesen feldolgozó, illetve az ikonkészítés érdekes folyamatát feltáró előadássá, és egy nagyobb kiállítási anyaggá, melyen egy teljes ikonosztázt is megtekinthetnek az érdeklődők most itt Zuglóban is.  Az ikonosztáz az ortodox és a görögkatolikus templomokban a templomszentélyt és a vallásos hívőket elválasztó, képekkel ellátott fala.

Az ikon maga az ortodox egyházak, a görögkatolikus egyházak liturgikus, illetve szentképei, ez a pontos megfogalmazás.

Szentiványi Attila végigvezette a hallgatóságot az ikonfestészet történetén, lényegén, melyből néhány fontos elemet emelünk most ki.

Leszögezte, hogy az ikonfestő nem tartja magát művésznek, hiszen maga a folyamat egy másolás. Hogy mi adja a másolás alapjait, az egészen a nyolcadik századik nyúlik vissza, a képrombolások megszüntetését kimondó VII. egyházi egyetemes  zsinatig. 787. szeptember 24-én kezdődött a zsinat, amit a második egyetemes niceai zsinatnak is hívnak, ahol 360 püspök tárgyalt 7 napirendi pontot, melynek második pontja szólt a képtiszteletről, mesélte Szentiványi Attila. Végül a 7. kánonban fogalmazták meg, és fektették le nagyon aprólékos és szigorú szabályok szerint többek között azt, hogy hogyan kell kinéznie egy szentnek, hogyan kell az Istenszülőt (Jézus édesanyját) ábrázolni, illetve meghatározták azt is, hogy az egyes szenteket milyen jelképekkel kell megjeleníteni.

Innen származik az a szabály is, hogy egy ikont csak és kizárólag természetes anyagokból szabad elkészíteni. A Zuglói Civil Házba látogatók fogják is érezni például a tojástempera érdekes szagát, melyet áthat az egyetlen engedélyezett, nem természetes fedőréteg, az akrillakk illata. Manapság ez utóbbi csak a szállítás miatt használják, hogy ne sérüljenek az alkotások.

„Családunkra az a jellemző, hogy mindannyiunknak a patinázás a védjegye”- magyarázta Szentiványi Attila. „Régen méhviasszal vonták be a képeket, melyek mellett méhviaszból készült gyertyákkal világítottak, utóbbi égetése nagy füsttel járt, ami bekoszolta a képet. A templomszolga tisztogatta meg a képet, de a fekete füst a fa repedéseiben megült. Mi ezt a füstöt utánozzuk a képeken.”

Hozzátette még, hogy az ikonfestő legalább 35-50-szer fogja meg, forgatja, szárítja a képet. Előfordul, hogy 3-4 hétig készíti, de van, ami két nap alatt születik meg.

A kiállítás megnyitójára ellátogatott Bomba Gábor önkormányzati képviselő és Matyasovszki Tamás a körzet képviselője.