Séta a leendő Parkváros területén

Mi lesz veled Rákosrendező? címmel Dományi Bálint, a Fővárosi Önkormányzat Rákosrendező Projektiroda vezetője tartott bejárást a Civil Zugló Egyesület szervezésében  Rákosrendező azon a területén, ahol ez elkövetkező évtizedekben a főváros, az érintett kerületek és a kormány együttműködésével  a Parkvárost, az új városnegyedet alakítják ki.

Várnai László alpolgármester mutatta be a szép számmal összegyűlt érdeklődőknek a szakembert. Dományi Bálint építészmérnök, urbanista idén márciustól vezeti a Rákosrendező projektirodát, melynek az új városrész beruházásának előkészítése a feladata. Dományi Bálint röviden összefoglalta Rákosrendező történetét, mely 1894-ben jött létre, mivel a MÁV-hoz rengeteg panasz futott be a Nyugati-pályaudvar környékén élő lakóktól. Kitelepítették a zajos, füstös tevékenységeket végző üzemeket az akkor még a város szélének számító területre, a mai Rákosrendezőre. Ráadásul éppen az idő tájt épült esztergomi vasútvonalat is bekötötték a kiépülő pályaudvarra.

„A MÁV évtizedek alatt apránként belakta ezt a területet, került ide hídépítő telep, munkáslakótelep, valamint két fűtőház. A második világháború után a két fűtőház közül egy maradt épségben, ez ma a Vasúttörténeti Park központi épülete”- a szakember a történethez hozzáfűzte, hogy Rákosrendező a háború után az 1950-60-as években élte a virágkorát, amikor is a kelet felé, a KGST országokba indultak innen az áruszállító tehervagonok, majd a rendszerváltás után a visszaesett áruforgalom miatt az 1990-es évek elején pár év leforgása alatt az amúgy is felújításra szoruló környék fokozatos leépülésnek indult. A MÁV a mai napig 19 vágányt használ egyrészt a Vasúttörténeti Park miatt, valamint az esztergomi és a váci vonatok fogadására. Közel negyven vágány van üzemen kívül.

„Mindig is izgatta a fővárosi és a két érintett kerület döntéshozóit, valamint az urbanisztikai szakmát, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a 160 hektár méretű területtel, ahol elférne  két Margitsziget, illetve a Vatikán szintén kétszer.”

A tervezések középpontjába kezdetben a közlekedés került, egyrészt a Szegedi úti felüljáró megépítése, mely a Nagy Lajos király útját a Szegedi úttal összekötve Zugló és Angyalföld közötti direkt közlekedést a 3-as villamossal oldhatná meg, másrészt a kisföldalatti meghosszabbítása. A szakember szerint a fejlesztési terület a mostani állomás főépületének környékéről indulna, mely az új városrész központja lenne, majd észak felé egyre kisvárosiasabbá alakulva beleolvadhatna a Vasúttörténeti Park szomszédságában lévő új városi közparkba.

„Az elhíresült adásvételi szerződés szerint a fővárosnak és az államnak meg kell állapodnia abban, hogy az állam milyen infrastrukturális fejlesztéseket vállal magára. Ez még nem történt meg. Az egyik ilyen igény az állam felé az, hogy itt épüljön át a vasút úgy, ahogyan pár évvel ezelőtt az állami BFK megtervezte.  Ez azt jelenti, hogy egy mainál valamivel szűkebb sávban lenne nyolc vágány a mostani 19 helyett, és az állomás épülete mögötti területen lenne négy peronjával az új Rákosrendező Vasútállomás, mely fölött átível majd a felüljáró. Ezt most nehéz még elképzelni, hiszen teljesen máshogyan fog majd kinézni az államos épülete környéki terület, mint most” – magyarázta Dományi Bálint.

„Ennek a víziónak a részletesebb kidolgozásával foglalkozunk most a kollégáimmal. Azon dolgozunk, hogy ki lehessen írni egy nemzetközi tervpályázatot a részletek kitalálására. Innentől jó esetben legalább húsz év, mire egy befejezett, felépített, minden ízében működő városrészt kapunk, természetesen akkor, ha minden flottul megy, a források, a feltételek a rendelkezésünkre állnak.” – hozzátette, hogy a Nagykörutat 25 év alatt építették fel a Jászai Mari tértől a Boráros térig.

A résztvevők körében felmerült egy kérdés, hogy vajon miért kell bevonni külföldi szakembereket a folyamatba. Dományi Bálint elmagyarázta, hogy mindez nem azért történik, mert ne lennének hazánkban jó szakemberek, csakhogy az utolsó nagyszabású városfejlesztés negyven évvel ezelőtt történt, a Káposztásmegyeri lakótelep kialakításával.

„Egy generációnyi szakmai tapasztalat hiányzik itthon”- tette hozzá a szakember.

Érdeklődtek afelől is, hogy mit jelent a terület kiemelt állami beruházásának státusza, melyre a szakember azt a választ adta, hogy ez jó esetben a beruház előnyére szolgál az ügyintézések során.

A harmadik kérdés a terület szennyezettségét célozta.

„Általában véve tudjuk, hogy milyenek itt a talajviszonyok” – magyarázta a szakember.  „A MÁV pár évvel ezelőtt elvégzett egy nagyon gondos, sok mintavételi pontra kiterjedő kutatást, mely helyenként főleg gázolajszennyezettséget mutatott ki a talaj felső egyméterében. Az építkezésnél az alapozásnál kitermelt földnek a felső egy méteres rétegét el kell különíteni veszélyes hulladékként.  Szó sincs arról, hogy itt több tízmilliárd forintért több méter mélyen kellene kitermelni a talajt. Bomba viszont lesz” – tette hozzá. „A Ferencvárosi pályaudvar mellett ez volt a másik terület, amit megszórtak 1944-ben az angolszász bombázók.”

A beszélgetés után az érdeklődők csapata az állomás épületétől észak felé indult el a Tengerszem lakópark irányába.

Kapcsolódó cikkek