Alsórákos Zugló legnagyobb kiterjedésű városrésze, mégsem bővelkedik műemlékekben és nem is szerepel a kedvelt turistacélpontok között. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a terület jelentős része még a XX. században is kaszáló volt. A középkorban itt egy hatalmas kiterjedésű erdőfoltokkal tagolt síkság húzódott, melynek része volt a mai Kőbánya területére eső Rákosmező, az országgyűlések, királyválasztások és hadra kelések helyszíne. Itt hozták meg 1505-ben a magyar jogtörténet fontos hivatkozási pontjává vált „rákosi végzést”, amelyben a magyar nemesség úgy döntött, hogy nem fogad el idegen uralkodót. Az utolsó országgyűlést Rákosmezőn 1540-ben tartották, a török hódoltság alatt a terület futóhomokkal borított pusztasággá változott.
A XVIII. század elejére a török hódoltság alól felszabaduló országrészek szinte teljesen elnéptelenedtek, 1693-ban Pesten mindössze 218 ház állt. Az első, az osztrák örökös tartományokból érkező telepesek még jórészt iparosok voltak – szíjgyártó, gombkötő, kádár, szerszámkészítő, asztalos, fegyverkovács -, a sváb kertészek megtelepedése a mai Zugló, azon belül Alsórákos területén Mária Terézia korára tehető. Sokan közülük házhelyet vettek, amelyhez zöldségtermesztésre alkalmas kert is tartozott. Érdekesség, hogy ezek a családok – Fockok, Hausknechtek, Matsekok, Nonnok – több generáción keresztül, sokan a legutóbbi időkig foglalkoztak kertműveléssel és akik önérzetesen őrzik hagyományaikat mind a mai napig.
Alsórákos hatalmas, beépítetlen területeit a török időktől a XX. század közepéig rétként, kaszálóként hasznosították. Az elöljáróság minden évben értékesítette egy vállalkozónak a fűkaszálási jogot, aki aztán a szénát a környéki állattartóknak adta el.
Alsórákossal viszonylag keveset foglalkozott a sajtó, csak bűnesetek, tragikus balesetek, na meg a ciklikusan visszatérő árvizek miatt került átmenetileg a fővárosi lapok címoldalaira.
1928-ban Hámorszky József 46 éves gyári munkás az Erzsébet királyné út 71. számú házban lévő lakására tartott, amikor az Ilosvay téren békésen legelésző tehenekre lett figyelmes. Mivel ez akkoriban ezen a környéken egyáltalán nem számított ritkaságnak, Hámorszky nem változtatott az útvonalán, elsétált a tehenek mellett a földúton. Azt azonban nem vette észre, hogy a háttérben egy bika figyeli féltékenyen háremét, amely a szerencsétlen emberre rontott, felöklelte és meg is taposta. Végül a környéki gazdák siettek az áldozat segítségére, akit zúzódásokkal, bordatörésekkel szállítottak kórházba a mentők.
Akadnak azonban nevezetességek is! Műsorunkban kitérünk Feiwel Lipótra, az Első Magyar Vasbútor és Takaréktűzhelygyár tulajdonosára, akinek köszönhetjük a mindannyiunk számára ismerős, klasszikus iskolapadot. Szintén Alsórákosból indult útjára a sportolók számára egykor oly’ ismerős Nicoflex tapasz.
Zugló Anno szerdán 10.00 és 18.00 órától a Zugrádió műsorán
Zugrádió – Zugló hangja
A fúrást 1868. novemberében kezdték, a terv szerint két évig tartott volna és hozzávetőlegesen 50 000 Ft költséggel számoltak. Végül majdnem 10 év és 200.000 Ft után megtörtént a csoda: Forró termálvíz tört fel a mélyből, a mai Hősök tere kellős közepén. Ez a vízfúrás volt a maga idejében Európa legmélyebb fúrása (971 m). A Széchenyi fürdő és a Városligeti tó mellett jutott időnk a Paskál strand történetére is. Kedden 10.00 és 18.00 órától a Zugrádió műsorán
A világ egyik első állatkertje 1822-ben alakult Budapesten. Miként vészelték át a két világháborút? Mikor okozott pánikot egy szökött óriáskígyó? Hogy történhetett meg, hogy egy állatkerti tevével szántottak a főváros határában? Rengeteg anekdota és az élő történelem, a fővárosi Állatkert szemszögéből. Zugló Anno kedden 10.00 és 18.00 órától a Zugrádió műsorán.
Helytörténeti sorozatunk márciusi adásában híres költők kötődését, emlékeit és életét szemlézzük Zuglóban. József Attila, Zelk Zoltán és Gyurkovics Tibor hétköznapjai, lakhelyeik és van akinek az elveszett paradicsomot, a soha vissza nem térő gyermekkort jelenti az egyszer volt, vagy később lett kerületünk: Zugló Szerdán 10.00 és 18.00 órától a Zugrádióban
Helytörténeti műsorunk szerdai adásában először Tóth Potya Istvánra emlékezünk, aki a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző-egyénisége volt. Edzősége idején a Ferencvárossal emlékezetes győzelmet aratott a későbbi világbajnok Uruguay válogatottja ellen. Ocskay László pedig - régi katonacsalád sarjaként - több ezer zsidó honfitársunkat mentette meg úgy, hogy elintézte: a mai Radnóti gimnázium épületét SS katonák védték meg a nyilas keretlegények elől. Szerdán 10.00 és 18.00 órától a Zugrádió műsorán
