Két, tragikus sorsú, a vészkorszakban kitűnt zuglói hősnek szenteljük helytörténeti műsorunk márciusi számát.
Egyikük a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző-egyénisége. Tóth Potya István korát megelőzően, kezdeményezője volt az első trénerkollégiumnak az 1920-as években. Számos módszertani újítást vezetett be az edzésekben (bemelegítés, téli alapozás). Magyarországon elsőként vezetett edzőnaplót.
1891-ben született, az 1910-től focizott a Fradiban. Alacsony termetű, zömök, de gyors, technikás, kétlábas játékos volt. Igazán híres edzőként lett. Közben elvégezte a Műszaki Egyetemet is, több nyelven beszélt.
Aktív játékosi pályafutását befejezve 1925-től a Fradi edzője. Ebben az időben hivatásos, képzett edző még kevés volt. Ő újította meg a hazai foci edzésmódszereit. Edzésnaplót vezetett, játékosoknak egyéni edzéstervet állított össze, bevezette a tribünfutást, téli idényben kiegészítő sportokat űztek, pl. birkózás, ökölvívás. Kezdeményezte egy edzőbizottság felállítását, illetve trénertanfolyamokat szervezett. A meccsek után elemezte a játékosokat, taktikai értekezleteket tartott.
Hobbija a szájharmonikázás volt, bohém hírében állt, rengeteg művészt ismert. Az 1930-as években Olaszországban edzősködött az Internazionale csapatánál, hazatérve előbb az Újpestnél, majd az Elektromosnál. A nemzeti tizenegyet is edzette egy időben.
A háború alatt a Honvédelmi Minisztérium Légügyi Hivatalában dolgozott, itt hozzáfért üres iratokhoz, nyomtatványokhoz. Bekapcsolódott az ellenállás Dallam fedőnevű csoportjába. Telepes utcai házában üldözötteket bújtatott, hamis iratokat szerzett. Segített többek között Gobbi Hildának, a Latabár fivéreknek is bujkálni.
Valaki besúgta őket, 1944. december 6-án letartóztatták, előbb a Gestapo Fő utcai épületében, majd a Várban, a Belügyminisztériumban raboskodott. Február 6-án, egy héttel Buda felszabadulása előtt tarkólövéssel kivégezték.
Ocskay László régi katonacsalád sarja, a híres Ocskay brigadéros leszármazottja,
Pozsonyban született 1893-ban. Katonai Akadémiát végzett. Az I. Világháborúban megsebesült, a lábát élete végéig húzta, a háború után civil pályára lépett, az amerikai tulajdonú Vacuum Oil Companynál dolgozott.
1943-ban reaktiváltatta magát, tartalékos századosként egy munkaszolgálatos századot vezetett, amely a főváros területén végzett ruhagyűjtő és ruhajavító munkát frontkatonák részére.
Előbb a Síp utcában, majd 1944 őszétől az Abonyi utcai zsidó gimnázium – ma Radnóti – épületében dolgoztak. Eredetileg 480 ember dolgozott itt bejelentve, akik szabad mozgásra feljogosító igazolványt kaptak. Ocskay elnézte, sőt ösztönözte, hogy a munkások családjukat is magukkal hozzák, így 1944 karácsonyán már több mint 2000 ember volt a gimnázium épületében. Ezek többsége semmilyen munkát nem végzett, sok volt köztük a gyerek.
Az elszállásolt embereknek orvosi ellátást, élelmet biztosított. Ennek nagy részét „feketén” lehetett csak megoldani. Amikor a nyilasok betörtek az épületbe, Ocskay riadóztatott egy SS alakulatot, onnantól ők védték a magyar nyilasoktól az épületet. (A mondás az volt, hogy német katonák részére végeznek ruhajavító munkát, de ez nem volt igaz)
Több mint 2000 embert mentett meg. 1947-ben fülest kapott, hogy koncepciós per készül ellene, az USÁ-ba emigrált. Ott éjjeliőrként dolgozott, elszegényedve halt meg 1966-ban.
Szerdán 10.00 és 18.00 órától a Zugrádió műsorán
Zugrádió -Zugló hangja