Február 2.: Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.

A paraszti hagyományban az ezen a napon szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. De ez a nap időjósló nap is: ha másodikán a medve a barlangjából kijőve meglátja az árnyékát, visszamegy, mert soká tart még a tél.

Nem tudjuk, hogy napernyőt vagy esernyőt vegyek magamhoz, de nálunk még tél van, melyhez hozzátartozik a hurka és kocsonya.

Hurkából főként három félét készítettek a böllérek: májast, tüdőst, vérest, de állítólag a Tiszántúlon a leggazdagabb a kínálat. A hozzáadott kásafélék és fűszerek összetevője miatt viszont nincs két egyforma ízű disznótoros. A régi matyó lakodalmak ünnepi fogása is volt.

Más országokban is találunk a mi hurkánkhoz hasonló ételt. A franciáknál boudin blanc és a boudin noir, a full irish breakfast része a black pudding; katalán véres hurka a botifarra negra, de a koreai szunde is a mi véres hurkánkhoz hasonló étel. Másik téli kedvencünk a kocsonya, melynek leírását már egy 1395-ös francia receptkönyvben is megtalálták.

Itthon 1544-től van írásos nyoma az ételnek, és még egy régi közmondás is reklámozza: „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. A mondás humoros eredete, hogy vendégek tértek be egykor Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe és kocsonyát rendeltek. A vendéglősné lement érte a pincébe és a sötétben nem vette észre, hogy a kocsonyába beleugrott, és a zselésedő anyagban ragadt egy béka. Borsod fővárosában a mai napig rendeznek kocsonyafesztivált. Ahogy a hurkát, a kocsonyát is sok országban fogyasztják. Sulze-nak, vagy gesulzt-nak hívják német nyelvterületen; pihtija a szláv területeken.

Saját tapasztalat, hogy a piacokon tudjuk megvenni a legjobb hurkát nyersen vagy frissen sütve, a kocsonyánál viszont a saját készítésűé voksunk. Reméljük megéheztek a frissen sült hurkára, mustárral és friss fehérkenyér sarkával?!

Jó étvágyat mindannyiuknak!