Cső, cső, cső, a kukoricacső,
Ha beleteszik, fő a fazékba.

Az 1900-as évek eleje óta, híres magyar nótaénekesei vitték sikerre a fenti mulatós dalt. Mivel elindult a szezonja, és már „potom” 200 forintért meg is vásárolhatjuk a boltokban, gondoltam egy kicsit kutakodom a kukorica történetéről és fogyasztási szokásairól.

Az emberiség egyik legfontosabb és legsokoldalúbb kultúrnövénye. Nemcsak alapvető élelmiszer, hanem az állattenyésztés motorja és a modern ipar (az etanolgyártástól a kukoricakeményítőig) nélkülözhetetlen alapanyaga is. Története nagyjából 9000 évvel ezelőtt kezdődött a mai Mexikó déli részén, a Balsas-folyó völgyében. Az őslakosok egy vadon élő fűfélét, a teozintét kezdték el háziasítani és az évszázadok kitartó nemesítésével létrehozták a puha, lédús és nagyszemű kukoricát. Miután Kolumbusz Kristóf és a spanyol hódítók a 15. század végén elérték Amerikát, a kukorica pillanatok alatt elterjedt az egész világon. Rendkívüli alkalmazkodóképessége és magas hozama miatt Európában, Ázsiában és Afrikában is alapélelmiszerré vált.

Bár a világon megtermelt kukorica (évente körülbelül 1,23–1,33 milliárd tonna) jelentős része ma állati takarmányként vagy ipari alapanyagként végzi, az emberi étkezési kultúrában régiónként drasztikusan eltérő módon van jelen. Közép- és Dél-Amerikában a mindennapi kenyér, ahol a kukorica nem köret, hanem maga a fő fogás alapja (tortilla, tamales, arepa. Igaz, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb kukoricatermelője, de a lakosság itt leginkább feldolgozott formában (popcorn, szirup) fogyasztja, míg Kelet- és Közép-Európaban a kásák (puliszka, polenta) alapja.

Afrikában a túlélés záloga, a legfontosabb kalóriaforrás a sűrűre főzött kukoricakása (ugali, sadza). A világban kb. 18–20 kg / fő / év a közvetlen emberi fogyasztást (amit ételként megeszünk). Ez a szám azonban rendkívül csalóka, mert a világ különböző pontjain óriásiak az eltérések. Magyarországon kb. 3–5 kg / fő / év, ami meglehetősen alacsony mennyiség. Ennek nagy része a nyári és konzerv csemegekukoricából, a mozis popcornból, illetve elvétve kukoricadarából (puliszka) vagy cornflakesből tevődik össze. Ezzel szemben Mexikóban 90–100, míg Kelet- és Dél-Afrikában 100–120 kg / fő / év. Íme néhány meghökkentő és izgalmas érdekesség, amit valószínűleg nem mindenki tud a kukoricáról.

A kukoricahaj valójában egy szexuális szerv, botanikai szempontból ezek a szálak a növény bibéi és minden egyes kukoricaszemhez pontosan egy szál haj tartozik. A sorok száma kivétel nélkül mindig páros (általában 16 vagy 18 sor egy standard csövön), mert a virágzat fejlődése során a magkezdemények mindig kettesével, párokat alkotva válnak szét. Egy átlagos csövön egyébként nagyjából 800 kukoricaszem található. Az egyik olyan növény a Földön, amely képtelen lenne túlélni az ember nélkül, mert ha az ember nem takarítaná be és nem vetné el újra, a cső a földön elrohadna, vagy ha a magok ki is csíráznának egy kupacban, a sűrűség miatt a növények megfojtanák egymást.

Amikor bemegyünk egy üzletebe, szinte lehetetlen olyan feldolgozott terméket találni, aminek semmi köze a kukoricához. A modern vegyipar és élelmiszeripar miatt a kukorica ott van: az aszpirin tablettákban és a gyógyszerek kapszuláiban (kötőanyagként); a gyufafejekben és a papírgyártásban; a szemfestékekben és púderekben; az újrahasznosítható műanyag poharakban (PLA műanyagként); de még a pelenkákban is (a kukoricakeményítő kiváló nedvszívó képessége miatt). A szezonitásra és a nyári szünetre való tekintette még ajánlanám figyelmükbe kiszombori és szőlősgyöröki kukoricalabirintusokat, amelyek főként júliustól augusztus végéig látogathatók. De az internetet böngészve, egyéb helyeken is találhatunk útvesztőket, melyek tökéletesek egy nyári családi programnak.

Összegzésképpen a kukorica egy rendkívül sokoldalú, magas energiatartalmú gabonaféle, amely hagyományos formáiban alapvető B-vitamin- és rostforrásként szolgálja az emberiséget. Sokszínű fajtái révén egyszerre nyújt tápláló, gluténmentes alternatívát a fejlődő országoknak és népszerű snackeket a modern fogyasztóknak. Tippek a vásárláshoz főzéshez: olyan csöveket válasszanak, amelyeknek a csuhéja élénkzöld és még enyhén nedves, a kukoricahaj pedig nem teljesen száraz; nyomásra a szemből tejszerű, lédús folyadék serken ki; főzés során a kukorica saját levelei és haja a legfontosabb ízesítők!, de egy kevés vaj és egy csipet cukor hozzáadásával megbolondítható! Jó étvágyat ehhez a laktató, nyári csemegéhez!

Zugrádió – Zugló hangja!